Hogyan mutatnád be magadat?
Surányi Ráchel vagyok, szociológus PhD hallgató. Zsidóként nőttem fel és zsidó környezetben szocializálódtam, így a zsidóság mindig is nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. Hat éves koromban mentem le először Szarvasra, és 19 éves koromig – egy kivétellel – minden nyáron két hetet ott töltöttem. Aztán évekig jártam le Somerbe, majd pedig egy-két évet a Habonimban is eltöltöttem. Ennek is köszönhető, hogy az egyetem alatt úgy döntöttem, hogy zsidó tanulmányokat (Jewish Studies) szeretnék tanulni. Ma többnyire a szakmámon/tanulmányaimon keresztül kötődöm a zsidósághoz, illetve ebben élem az életem.
Mit jelent számodra a zsidó identitás, és milyen szerepet játszik az életedben a zsidó közösségben való részvétel?
Sok vita zajlik arról, hogy a zsidóság nép-e, vallás-e stb. Többek között én is ezt kutatom. Mivel se nem tartom a zsidó vallás szabályait, se nem érzem úgy, hogy Izrael a hazám lenne, ezért számomra a zsidóság leginkább egy (tágan értelmezhető) kultúraként fogalmazható meg, mely a zsidó értékeken alapszik. Számomra az egyik legfontosabb zsidó érték a filantrópia. Ezért is vállalok sok önkéntes munkát mint zsidó – nem zsidó közegben is (bővebben ld. alább). A másik nagyon fontos érték, amit szintén a zsidóságomból (a zsidóságot és általában a kisebbségeket érő diszkriminációból) vezetek le, az az integráció melletti elköteleződésem.
Mik a magyarországi zsidó közösség legnagyobb kihívásai ma?
Számomra az egyik legnagyobb probléma a magyarországi zsidó közösség legitim képviseletének hiánya, ami a fentiekben elmondottakból levezethető, és egyfelől visszakapcsolódik a „mi a zsidóság” kérdéshez. Másfelől a kelet-európai intézménybe vetett bizalom hiányával is összefügg, ennek a problémának az orvosolása nyilvánvalóan nem megoldható rövidtávon. Egy másik és talán egyszerűbben megoldható probléma a Holokauszt-alapú identitás, ami természetesen nem Magyarország-specifikus, de itt is erősen jelen van. Elsősorban olyan zsidó közösségeknek és intézményeknek a feladata megoldani, melyek a zsidó identitás erősítése és a zsidó közösségi élet felvirágoztatása mellett tették le a voksukat.
Milyen zsidó közösséget szeretnél látni 18 év múlva? Szerinted milyen lépésekre lenne szükség, hogy ez a jövőkép megvalósuljon?
Én annak örülnék a legjobban, ha a gyerekeim is majd (legalább olyan és annyi) lehetőség közül tudnak választani, mint ami nekem anno adott volt. Ideértem a különböző zsidó ifjúsági szervezeteket, a szarvasi nyári tábort, a zsidó iskolákat stb.
Mit gondolsz zsidók és nem zsidók együttéléséről Magyarországon? Szerinted mennyire sikeres a párbeszéd zsidók és nem zsidók között?
Véleményem szerint ezt nehéz megítélni. Abból, amit én látok, azt gondolom, hogy a zsidók és a nem zsidók többnyire békésen élnek egymás mellett. Szerintem az antiszemitizmus nem tartozik a legnagyobb társadalmi problémák közé. A zsidók integrált (néhol asszimilált) részei a társadalomnak, még ha elő is fordulnak incidensek. Ezt a mindennapokra értem, a politikai szint az egy más kérdés.
Mik a magyar társadalom legnagyobb kihívásai ma?
Szegénység, oktatás, xenofóbia és a cigány kisebbség integrációja (nem feltétlen ilyen sorrendben). Magyarországon hatalmas az egyenlőtlenség, iszonyatosan nagy a mélyszegénység, és nem utolsó sorban rengeteg gyereket érint ez a probléma, amivel sürgősen szembe kellene nézni. Ezen kívül az oktatás helyzete is borzasztó, amit az intézményi centralizáció és a bürokrácia jellemez talán a legjobban. A hat-hét százalékot kitevő cigány kisebbség egy nagy része továbbra is szegregáltan, szegénységben él, ami a rendszer hibáival hozható összefüggésbe. A xenofóbia alatt a cigányok, a nyáron megjelenő menekültek, az itt élő egyéb kisebbségek és általában az idegenekkel szembeni félelmet értem. Ebben Magyarország nemzetközi szinten élen van a statisztikák szerint. Ezt a tudást többnyire szociológiai tanulmányaim során szereztem meg.
E kihívások megoldásában véleményed szerint mi az egyénnek, valamint a zsidó és nem zsidó közösség(ek) szerepe?
Ez egy elég összetett kérdés, amit nehéz kifejteni négy-öt mondatban, de még tízben is. A társadalmi problémákat, többek között, a rendszer termeli újra, ami szorosan összefügg a politikai hatalommal és a gazdasági berendezkedéssel, aminek nem vagyok a szakértője. A magyarországi civil szervezetek szerintem jól működnek – amennyit ismerek belőlük – de rettenetesen túl vannak terhelve, hiszen átvesznek olyan feladatokat, ami nem az övék lenne (csak az állam nem tesz lépéseket: ld. a 2015-ös menekültválságot). A zsidó közösség felelőssége legalább ugyanannyi, mint a nem zsidóké, és ebben talán még lenne mit fejlődni.
Mit jelent számodra Izrael, és hogy tekintesz Izraelre?
Az Izraellel való kapcsolatom ambivalens. Hazámnak nem tekintem, de az, hogy a disszertációm kutatási területe Izrael, nem véletlen. Az ottani belpolitika mindenképpen elkeserít és bosszant. Talán ez kevésbé lenne így, ha kívülről nem jönne a nyomás, vagyis ha az emberek nem azonosítanák a zsidókat Izraellel – ahogy sokan teszik.
Milyen ügyekért állsz ki, és melyeket támogatsz a közösségen belül és azon kívül?
Ahogy említettem, sok időmet töltöm önkéntes munkával. Az egyik legmeghatározóbb élményem az Artemisszió Alapítványnál eltöltött fél év volt a Karaván projektben, amelynek keretében Vámosszabadiba jártunk le menekülteknek és menedékkérőknek foglalkozásokat tartani, hogy elősegítsük az integrációjukat. Ennek folytatásaként nyáron aktívan részt vettem a menekültválságban önkéntesként, és azóta is a Menedéknél vagyok önkéntes, illetve egy rövid ideig jártam le Bicskére egy kutató projekt keretében magyart tanítani. A disszertációm is hasonló témával foglalkozik: az Izraelben élő magyarok integrációját és identitását próbálom feltárni, ezáltal segítve az Alija előtt álló magyarokat. Zsidóként a Havernál önkénteskedem, illetve egy másik nagyon fontos projekt számomra a Muslim Jewish Conference, melynek szintén önkéntese vagyok. 100 zsidó és muszlim fiatal tölt együtt egy hetet különféle csoportokban, és vitatják meg az adott témákat moderált beszélgetések és egyéb foglalkozások keretében. Ezen kívül néha tartok Igaz Emberek Sétáját a gettóban, ahol a Holokauszt mellett az Igaz Emberek tevékenységeiről beszélek diákoknak, külföldieknek.
Surányi Ráchel az ELTE doktorandusz hallgatója; a Centropa Jewish Network koordinátora