Hogyan mutatnád be magadat?
Pozsonyban, ahol gyerekkoromban éltem, mindig hatalmas dobozokban állt a pászka a sarki kisboltban, amiből nagymama mindig vett. Sosem értettem, hogy miért, de a pászkásdoboz kitöltötte a fél spajzt. Ha vendégségbe mentünk a belvárosba nagymama testvéréhez Paula nénihez, ott is mindíg azt kértem, ott valahogy még finomabbnak tűnt. Nagymamámnak volt egy recepteskönyve, amit gyakran forgattam, szerettem recepteket olvasni. A gyömbéres libazsíros maceszgombóc receptjét sokszor elolvastam, imádtam a gyömbér illatát. A vasárnapi húsleves állandó konfliktusok forrása volt, csigatészta vagy maceszgombóc? Nagymama egy Július Meinl kávészacskót is őrzött, és gyakran emlegette, hogy Meinl-nél lehet a legjobb fűszereket kapni Bécsben, ahová közvetlen villamosjárattal járt. Aztán ott volt apám, aki néptáncos volt, a hétvégéket vászonpendelyek között, folklórfesziválok, színházetremek szuffitái mögött töltöttem. Bartók és Kodály, Lajta és a többi nagy népzene gyűjtő “mindennapos” volt nálunk.
Mit jelent számodra a zsidó identitás, és milyen szerepet játszik az életedben a zsidó közösségben való részvétel?
Szeretném magam európainak hinni. Az interkulturalitás számomra alapkérdés. A zsidóságot külön nem emelném ki, inkább egy nagy olvasztótégely részeként látom. Egy fontos eleme az életemnek, de nem kizárólagos.
Mik a magyarországi zsidó közösség legnagyobb kihívásai ma?
A magyar zsidóság sem tud kilépni a „magyar hortobágyból”, a kicsinyes, besavanyodott gondolkodásból. Ahhoz,hogy világszínvonalúan tudjon élni és dolgozni, ki kell lépnie az urambátyám mentalitásból.
Milyen zsidó közösséget szeretnél látni 18 év múlva? Szerinted milyen lépésekre lenne szükség, hogy ez a jövőkép megvalósuljon?
Konstruktív párbeszédre képes, a 21. század kihívásaira válaszokat adó, és a holokauszt traumáit feldolgozó zsidóságot szeretnék látni. Az utóbbi nagyon nehéz feladat, de meg kell próbálni.
Mit gondolsz zsidók és nem zsidók együttéléséről Magyarországon? Szerinted mennyire sikeres a párbeszéd zsidók és nem zsidók között?
Amíg a magyar társadalom úgy tekint a zsidóságra, mint földönkívüliek egy csoportjára, addig nehezen látok párbeszédre módot. Miközben ők is magyarok, ezt kellene tudatosítaniuk. A második világháborút megelőzően minden magyarországi faluban és városban éltek kisebb-nagyobb közösségek. A nem zsidók sokkal természetesebben éltek velük. A holokauszt óta ez már nem lehetséges. 70 év pedig nekem úgy tűnik teljes feledést eredményezett. Ha egy átlagember meghallja azt a szót, hogy zsidó, legfeljebb a holokauszt szó és az auschwitzi csontvázak sztereotip képei jutnak eszébe. A zsidó kultúráról, arról, hogy milyen virágzó közösségek éltek itt, vajmi keveset. Azt kellene megérteni, hogy a zsidó kultúra a magyar kultúra része is.
Párbeszédet a civil szervezetek tudnak hatékonyan kezdeményezni, ennek számos eredményét látjuk is. Arányában azonban ez még mindig nagyon kevés. Néha úgy érzem szélmalomharcot vívnak, máskor viszont látom értelmét .
Mik a magyar társadalom legnagyobb kihívásai ma?
A magyar emberek, zsidók és nem zsidók nagyon nagy része anyagi problémákkal küzd. A rossz életszínvonal mentális és fizikai betgségekhez vezet, ennek látjuk negatív eredményeit is. E tekintetben minden statisztika az utolsó helyeken hozza Magyarországot. Nagyon rosszul állunk konflktus kezelés terén is, nem alakult ki egészséges vitakultúra az emberekben. Mindenre agresszióval vállaszolnak, bűnbakot és ellenséget keresnek. Az életszínvonal javítása nélkül, nem látok mentális fejlődést sem. Pedig a világszínvonalú, haladó gondolkodás nagyon kívánatos volna, nem csak egy szűk körben, ha már vannak világszínvonalú tehetséges magyar kezdeményezések (mint pl. a Prezi, az Ustream, vagy a Saul fia című filmet is ide sorolnám.) Hiányolom a magyar társadalomból a humort és a szarkazmust is, a két utóbbiban nagyon hiszek.
E kihívások megoldásában véleményed szerint mi az egyének, valamint a zsidó és nem zsidó közösség(ek) szerepe?
Ezekre a súlyos problémákra nyilván az egyének mikro szinten tudnak csak reagálni, azzal hogy világszínvonalú, haladó, nyitott gondolkodással párbeszédet kezdeményeznek. Ehhez az kell, hogy a párbeszéd folyamatos legyen, és legyenek megoldási lehetőségek is.
Mit jelent számodra Izrael, és hogy tekintesz Izraelre?
Nagyon keveset tudok róla. Néprajzkutatóként izgalmas hely, ahol a holokauszt előtti zsidó népi kultúra sok sok eleme még fellelhető. A folkloristák azt mondják, hogy archaikusabb anyagot lehet felkutatni például az Amerikába kivándorolt magyaroknál, mint sokszor az anyaországban. Nos, Izraelről is ezt gondolom, remek kutatási terep.
Milyen ügyekért állsz ki, és melyeket támogatsz a közösségen belül és azon kívül?
A gyerekszegénység és az éhezés számomra elfogadhatatlan dolgok. Adományok formájában segítek a Narancsliget ill. a Heti Betevő, Adománytaxi csapatának.
Czingel Szilvia etnográfus, kulturális antropológus; a Centropa Alapítvány munkatársa