Berésit

1. Amikor Isten elkezdte megteremteni az eget és a földet, 2. a föld még formátlan és üres volt, sötétség volt a mélység felett, és Istentől származó szél lebegett a víz felszínén, 3. ekkor így szólt Isten: Jöjjön létre fény! És fény jött létre. 4. Látta Isten, hogy a fény jó, és elválasztotta a fényt a sötétségtől. 5. Isten elnevezte a fényt nappalnak, és a sötétséget éjszakának nevezte, lett este és lett reggel, első nap.

1.-3. Amikor Isten elkezdte – A Tóra első versei értelmezhetők és ebből fakadóan fordíthatók, egy hosszú vagy több rövidebb mondatként, melyek mindegyike a teremtés egyes fázisait írja le. A jelen fordítás olyan hagyományos értelmezők, mint Rási[1] és a modern angolszász zsidó fordítások tendenciáját követte, azaz egy hosszabb eseménysor leírásának tekinti a Tóra első mondatait. Rási megfogalmazásában: „Az ég és a föld teremtésének elején, mikor a föld még formátlan és üres volt – A Szentírás nem a teremtés eseményeinek sorrendjét akarja tanítani”.

Ennek az értelmezésnek megfelelően, helyesebbnek tűnt a fenti fordítás magyarul – a zsidó és keresztény ill. keresztyén fordításokban egyaránt megszokott – „kezdetben teremtette Isten” szavak helyett. Az első szó ebben az értelmezésben nem az idő kezdetét – ami a jelenlegi emberi ismeretek alapján megismerhetetlennek tűnik – hivatott meghatározni, és épp ezért nem az univerzum történetének kezdőpontjára vonatkozik. Természetesen sokan úgy értik a Szentírás e sorait, mint amelyek a világ keletkezését kronológiai szempontból is leírják. Ez lehetséges, ám nem szükségszerű értelmezés.

megteremteni – a héber bárá [ברא] ige a Szentírásban kizárólag az isteni teremtéssel kapcsolatban szerepel, épp ezért pontos eredeti jelentése meghatározhatatlan, hiszen csak ebben a kontextusban ismerjük a használatát. A későbbi korokban elfogadottá vált feltételezni, hogy egy olyan isteni aktusról van szó, amely eredményeként a nemlétezőből lett létező (creatio ex nihilo). Az emberi tapasztalat csak a létező dolgok átalakítását ismeri, így ez az értelmezés nem tartalmaz tapasztalati alapon megérthető információt.

Isten – Istenre a héber Szentírás számos szót használ, ezek egyike a többes számú alakban álló Elohim [א-להים]szó, amelyet ebben a mondatban egyes számú ige előz meg, így e név ehelyütt viszonylag problémamentesen összeegyeztethető a monoteizmussal. A teremtéstörténet más helyein az Elohim szó többes számra utaló nyelvtani környezetben is szerepel (pl. 1:26), és annak megmagyarázása, hogy ez hogyan egyeztethető össze a tiszta egyistenhittel, nem csekély kihívást jelent. A hagyományos értelmezők szerint a különböző Istennevek különböző isteni attribútumokra utalnak, az Elohim istennév például az igazságosságra. Szerintük a Tóra első két fejezetében található teremtéstörténetek ugyanannak az Istennek ugyanazt a teremtését mesélik el, de más-más szempontokat hangsúlyozva. A Biblia tudományos kutatói körében az a széles körben elfogadott nézet, hogy a Tóra első két fejezete két külön, egymástól jelentősen különböző teremtéstörténetet (1.1-2.3 és 2:4-2:25) tartalmaz, amelyekben az ókori héber vallási szemlélet egymással nem könnyen összeegyeztethető teológiai elképzeléseiről kapunk képet, és a különböző istennevek különböző istenfogalmak egymás mellett létezéséről tanúskodnak.

Egy modern kori zsidó filozófus, Jesájáhu Leibowitz[2] azt hangsúlyozta, hogy a Tóra első három szava valójában semmi olyan információt nem szándékozik közölni, amely az ember tudásigényét hivatott kielégíteni. Az idő kezdete, a létező létrehozatala a semmiből, illetve Isten fogalma – ezek valamennyien olyan fogalmak, amelyek az ember számára nem értelmezhetők a tapasztalati világról szerzett ismereteink alapján. Szerinte a teremtéstörténet eleve nem kíván tudományos szempontból releváns információval szolgálni, hanem kizárólag azt a vallási üzenetet közvetíti, ami a mai napig meghatározó a hagyománykövető zsidóság jelentős része számára: az ember legfőbb feladata egy az emberi elme számára megismerhetetlen, transzcendens Isten a Tóra törvényei szerint történő szolgálata, egy olyan világban, amely – Istentől eltérően – legalábbis részben megismerhető tapasztalataink által. Leibowitz szerint tehát félreértés természettudományos vagy akár vallás-és történettudományos információk forrását látni a Tórában.

formátlan és üres – A teremtés itt található leírása tömör és szűkszavú, nélkülöz minden drámai elemet, és ebben jelentősen különbözik a közel-keleti teremtésmítoszoktól, amelyek általában az Istenek harcán keresztül mutatják be a teremtés történetét. A Szentírás más helyein (pl. Tehilim 104) találunk drámaibb, a mitológiai harcokat idéző leírásokat a Teremtés folyamatáról, de a Beresit 1. fejezetének leírása szerint a rend Isten akaratának megfelelően létrejön a káoszból (ami jelenthet formátlan ürességet is, és nem feltétlenül azonos a nem-létezővel). E történet szerint a fény, a szárazföld és a rend áll szemben a korábban létező sötétséggel, a vízzel és a rend hiányával. Bár a creatio ex nihilo elve vált elfogadottá a zsidó teológiában, de a rabbinikus források között még találunk olyan véleményt, miszerint Isten a primordiális anyagból teremtette a világot (Beresit rábá 1:5).

Istentől származó szél – szintén lehetséges fordítás: Isten lelke, vagy isteni lélek, de a klasszikus magyarázók (pl. IbnEzra) jelentős része szerint egy az isteni akaratot szolgáló légmozgásról van szó, amely kiszárítja a tengert, hogy a szárazföld létrejöhessen. Más klasszikus magyarázók (pl. Rádák[3]) szerint az elohim szó ehelyütt csak jelző, és nem isten neve, így a kifejezés jelentése: erős szél.

fény jött létre – mivel égitestek még nem voltak, ennek a fénynek más jellegűnek kellett lennie, és talmudi vélemény szerint (bChágigá 12a) szerint Isten később elrejtette ezt a fényt, amely majd az eljövendő világban fog világítani. A közel-keleti mitológiákban elterjedt volt az égitestek fényétől különböző ősi fény léte.

Első nap – lehetséges fordítás: egy nap. A többi naptól eltérően a héber eredetiben tőszámnév áll (אחד – egy), az első nap teremtésének befejezésekor, de ennek valószínűleg nem filozófiai, hanem nyelvi oka volt, az ugariti nyelvben hasonló jelenséget figyelhetünk meg.

_______________________________________________________________________________________________________________________

KOMMENTÁROK

Darvas István, az OR-ZSE zsinagógájának rabbija

A megszokott fordítás szerint a Tóra első versének fordítása: „Kezdetben [berésit] teremtette Isten az eget és a földet”. A talmudi legenda (bMegila 9a-b) szerint Ptolemaiosz uralkodó „kérésére” nekiült hetvenkét bölcsünk, hetvenkét külön szobában elhelyezve (cellába zárva), hogy elkészítsék a Tóra görög fordítását. Isten segítségével ugyanúgy fordították, ráadásul pontosan egyforma helyeken változtattak a szöveg eredetijén. A fenti versben csak a szórendet módosították, így: „Isten teremtette kezdetben”. Így kerülték el, hogy bárki azt gondolhassa: egy berésit nevű entitás teremtette Istent.

Az első szó és az egész vers jelentőségéről sokat írtak minden korszak zsidó bölcsei. A Vilna Gáon (18. század) szerint az első mondat magába rejti mind a 613 parancsolatot. Például, miként található meg az elsőszülött kiváltásának micvája? „Ben rison áháré slosim jom tifde – az elsőszülött fiút harminc nap után váltsd ki”. Az első betűk összeolvasásával a berésit szót kapjuk. Szforno (15-16. század) úgy vélte, hogy a Teremtő először a kezdetet, vagyis az időt teremtette.

A Talmud (bChágigá 12a) rögzíti Hillél és Sámmáj (i.e. 1. sz.) vitáját. Sámmáj a fenti vers alapján úgy vélte, hogy Isten az eget teremtette előbb, míg Hillél szerint a föld volt az első, mert írva van: „amely napon alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget” (Berésit 2:4). Hillél iskolájának bölcsei mondták: „Szerintetek előbb építjük meg a tetőt, mint a házat?! Ámosz prófétára (9:6) hivatkoztak: „aki megépítette az égben emeleteit, és boltozatát a földre alapította”. Sámmáj iskolája így válaszolt: „véleményetek szerint előbb készítjük el a zsámolyt, mint a trónt? Hiszen írva van: „Az ég az én trónom és a föld lábaim zsámolya” (Jesájá 66:1). A bölcsek igazságot tettek: egyszerre teremtetett mindkettő, miként Jesája prófétánál olvashatjuk: „Ugyancsak kezem alapította a földet és jobbom mérte ki az eget, megszólítom őket, előállnak egyetemben” (u.o. 48:13). Mi a lényege e vitának? Sámmáj vallásértelmezése szerint az Isten felé végzett szolgálat előbbre való, míg Hillél szerint az emberekért végzett micváknak van elsőbbsége. A Messiás eljöveteléig biztosan Hillélt kell követnünk, Isten és az emberek kedvéért.

Horányi Gábor, a Lauder Javne Iskola igazgatója