Dáf Párását Sávuá

A Dáf Párását Sávuá, vagyis Hetiszakasz Oldalak egy hetente jelentkező sorozat új tórafordításokkal és friss kommentárokkal. Magyarországon az 1930-as évek óta nem készült ilyen jellegű korszerű és releváns kiadvány – kortárs nyelvezetű és pluralista szemléletű tóra és háftárá fordításaival, a Dáf projekt hosszú távon ezt az űrt szeretné betölteni. 

 

Egy-egy dáf az adott hetiszakasz egy újrafordított és kommentált részletét közli, ezen kívül két további kommentárt, mely más-más aspektusól tárgyalja az adott szövegrészt. A készítők szándéka szerint minden héten egy nő és egy férfi kommentárja lesz olvasható; a kommentárok között pedig ugyanúgy helyet kapnak majd a szekuláris és vallási hangok és a különböző zsidó vallási irányzatok is. A projekt elindítói remélik, hogy ez a pluralista megközelítés mintaként szolgálhat a Dáf projekt követői és a tágabb zsidó közösség számára is. A fordítások és elsődleges kommentárok dr. Balázs Gábor eszmetörténész munkái, a felkért szerzők hetente váltakoznak. A Dáf projekt része egy hosszabb távú együttműködésnek és többéves projektnek a Mazsihisz, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és a Mozaik Hub között.  

 

Pkudé
A Tóra második könyve az egyiptomi kivonulással kezdődik. Ezt követi az Örökkévaló és Izrael népének szövetségkötése a Szináj hegyen. Ennek szerves folytatása a pusztai Szentély megépítése, amely lehetővé teszi, hogy Isten hegyéről Izrael gyermekei közé „költözzön”, és innentől kezdve velük legyen vándorlásuk alatt. A Találkozás Sátra tehát tulajdonképpen „hordozható Szináj-hegyként” funkcionált, és ezt jelképezi Smot könyvének zárójelenete, ahol Isten vizuális formában jelzi, hogy elfogadja lakhelyeként az egész nép önkéntes adományaiból épített Hajlékot. Tovább

 

Vájákhel
A Találkozás Sátrában az áldozatok révén történő istenszolgálatnak számos kelléke volt megtalálható. E kellékek elkészítése emberi feladat volt, és a Tóra többszöri ismétli, hangsúlyozza, hogy a munkálatokat vezető mesteremberek isteni inspirációra készítették el e művészileg megformált tárgyakat. Valószínűleg arra utal a sokszoros ismétlés, hogy az esztétikumnak vallási értéke is van, a kreatív, művészi tehetség pedig isteni adománynak tekintendő. A pusztai szentély építésének másik állandóan visszatérő témája az önkéntes adományok és a munkafolyamatokban való önkéntes részvétel fontosságának hangsúlyozása. Az önkénteskedés és az adományozás olyan értékek, amelyek a bibliai kortól napjainkig folyamatosan meghatározták a zsidó közösségi életet. Tovább

 

Ki tiszá
Az aranyborjú bűne éppoly mélyen részévé vált Izrael népe kulturális emlékezetének, mint a Tóraadás. Ahhoz, hogy az események könnyen érthetők legyenek, fel kell idéznünk a Mispátim hetiszakasz utolsó részét (lásd Smot 24:12-18), ahol Mose felmegy a tűzbe és füstbe boruló Szináj hegyre, hogy ott újabb törvényeket kapjon, és ekkor negyven napra eltűnik Izrael gyermekei elől.  A történet szerkezetéből az tűnik logikusnak, hogy a Smot 25:1-31:18 utáni részt annak a tipikus esetének tekintsük, amikor a Tóra nem kronológiai sorrendben mesél el bizonyos eseményeket, és az időrend szerint e korábbi fejezeteknek követniük, és nem megelőzniük kellene az aranyborjú bűnét. Tovább

 

Tecáve
Valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hogy pontosan milyen vallási elképzelések társultak a Tóra időszakában Izrael népének vallási képzetei között  az áldozati kultuszhoz, illetve azt, hogy mennyire volt egységes ebben a korszakban a nép különböző csoportjainak hitvilága. Számunkra idegennek tűnhet a gondolat, hogy olyan áldozatot mutattak be Istennek, amely kísértetiesen emlékeztet egy pusztai pásztornép étrendjére (bárányhús, liszt, olaj, bor), és csak remélni tudjuk, hogy az adott korban is mindenki értette, hogy nem Isten táplálásáról, hanem csak szimbolikus tettekről van szó. Tovább

 

Trumá
A Trumá hetiszakaszt olvasva felvetődik a kérdés: hogy néz ki egy kerub? A Zsidó Múzeum első emeletén található Tóraszekrény-függöny (párochet) tetején található egy korona, melyből szalagok lógnak ki: na, azok a kerubok. Úgy hallottam, hogy egy korábbi leltározáskor ez be is került a műtárgyleírásba: a biedermeier ábrázolásba beleillett a szalag mint lehetséges értelmezés. Pedig csak arról van szó, hogy a tizennyolcadik századi (Tóra)olvasott felhasználónak még egyértelmű volt, ami nekünk már nem feltétlenül az: hogy a párochet készítője az Örökkévaló ábrázolásának tilalmát hidalja át, amikor finoman utal a kerubokra. Hiszen róluk köztudott, hogy a koronában szoktak bujkálni. Vagyis a titkos tan szimbolikusan azt üzente a beavatottaknak, hogy Isten személyesen és védelmezőleg jelenik meg a párochet mögött lévő Tóraszekrényben. Tovább

 

Mispátim
A különféle, egymástól jelentősen különböző törvények felsorolása a rabszolgákra vonatkozó szabályokkal kezdődik, ami szokatlan az ókori Kelet törvénygyűjteményeiben. Ennek talán az a magyarázata, hogy e törvények szerves részét képezik a kivonulás nagyobb narratívájának, és a nemrég még rabszolgasorban lévő nép számára fontos lehetett a rabszolgákkal kapcsolatos emberséges viselkedési normák rögzítése, hiszen a Tóra megengedi ugyan a rabszolgatartást, de szigorúan szabályozza. Tovább

 

Jitro
A Tóra története szerint Izrael népének első jogi intézményrendszere nem isteni utasításra, hanem Jitro, Mose apósa, egy midjánita – tehát nem-zsidó – pap tanácsára született meg. Mivel a történelem későbbi szakaszaiban Izrael és a midjániták viszonya nagyon megromlott, ezért a legtöbb Biblia-kutató úgy véli, hogy egy ősi hagyományt továbbadó történetről van szó, hiszen valószínűtlen, hogy egy később keletkezett történetben ennyire pozitív szerepet kaphatott volna egy midjánita. Tovább

 

Besálách
A hit szempontjából az egyik legkomolyabb teológiai probléma az, hogyha Isten mindent – beleértve az ember jövőbeli döntéseit is – tud, akkor milyen jelentése maradhat az ember szabad választásának. Maimonidész, a középkor valószínűleg legfontosabb zsidó filozófusa, számos írásában foglalkozott ezzel a kérdéssel, többnyire éppen a fáraó szívének megkeményítéséről szóló tórai versek magyarázata kapcsán. Tovább

 

Bo
A Tóra és a későbbi korok erkölcsi felfogása közötti különbség kevés esetben mutatkozik meg annyira látványosan, mint a tíz csapás és az azt követő események leírásakor. Magában a Tórában nagyon nehéz bármi erkölcsi fenntartást felfedezni a közösségi büntetéssel kapcsolatban, ám a későbbi korok zsidó bölcsei számára a kollektív büntetés elve már elfogadhatatlan volt, így többnyire úgy értelmezték a leírtakat, hogy erkölcsi indokokkal igazolják Egyiptom egész népének megbüntetését. Tovább

 

Váérá
A Héber Bibliában az úgy nevezett tíz csapásnak három leírása létezik. A Smot könyvének itt kezdődő része prózában meséli el a csapásokat, míg a 78. és a 105. zsoltár versben. Az utóbbi kettő a csapások számát, sorrendjét és mibenlétét illetően több ponton is eltér egymástól is, és a Smotban található leírástól is. A csapások könnyen hármas csoportokba rendezhetők, és a 10. csapás képezi a csúcspontot. Tovább

 

Smot
Joszef halála után Egyiptomban véget ért az aranykor Izrael fiai számára, az új fáraó rabszolgasorba taszította az egykor privilegizált csoportot. A fiúgyerekekre kimondott halálos ítéletet Mose úgy kerülte el, hogy még csecsemő korában a fáraó lánya örökbe fogadta. A Tórából nem derül ki, hány évet töltött az egyiptomi udvarban és ott milyen oktatást kapott. Amikor újra bekapcsolódunk a történetébe, a feltehetően fiatal felnőtt korban járó Mose három reakcióját ismerjük meg, olyan helyzetekben, ahol igazságtalanságot tapasztalt. Tovább

 

Vájechi
Az apa halála után a testvérek attól tartanak, hogy eljött Joszef bosszújának ideje. Noha a Tóra szövegében erre nehéz utalást felfedezni, a hagyományos magyarázók szerint ennek az aggodalomnak az volt a forrása, hogy Joszef viselkedése megváltozott Jákov temetése után. A számos kommentár közül az egyik szerint Jákov életében a család rendszeresen találkozott Joszef házában, de apjuk halála után nem hívta meg többet testvéreit vendégségbe, ugyanis attól tartott, hogy az egyiptomi politikai körök hatalom-ellenes összeesküvéssel fogják vádolni. Ezt értették félre a testvérei, mivel valós indítékát nem közölte velük. Tovább

 

Vájigás
A testvérek ott állnak az uralkodó jobbkezének színe előtt, akiről még nem tudják, hogy ő a testvérük, és érzik, hogy a tragédia pillanata egyre közelebb jön és egyre tapinthatóbbá válik. El fogják veszíteni Benjámint, akinek elvesztését, mint ahogy a fentebbi tórai mondatban már olvastuk, az édesapjuk már nem fogja túlélni. Júda pedig felvállalja, hogy a helytartó színe előtt engedély nélkül is előrelép, és védőbeszédet mond a testvéréért, Benjáminért. Ezzel a tettel – amellyel önmagát ajánlja fel, a saját életét testvéréért – válik eggyé a neve a népével, válik a nép jehudivá, zsidóvá, és ez egyetemes magasságra emeli a testvéri önfeláldozás értékét, amely elválaszthatatlan a zsidóságtól. Tovább

 

Mikéc
Joszef miután eladták rabszolgának Egyiptomba került, álmainak köszönhetően a fáraó magasrangú tisztviselője lett, és családjával semmilyen kapcsolata nem volt, egészen a térséget sújtó éhínség idejéig. Testvérei élelmiszerért mentek Egyiptomba, és Joszef nem fedte fel előttük kilétét, sőt, azt szabta meg a következő élelmiszereladás feltételéül, hogy Benjamint is hozzák magukkal. A második találkozásnál már mind a 11 fivére jelen volt, de Joszef ekkor is titokban tartotta kilétét, sőt cselt szőtt. Ezen a ponton kapcsolódunk be a történetbe. Joszef indítékairól a Tóra semmit nem árul el, de viselkedésének magyarázata valószínűleg az, hogy próbára akarta tenni testvéreit, vajon cserben hagyják-e Benjámint, aki szintén Rácheltől, a kivételezett státuszú feleségtől származott, úgy mint Joszef. Tovább

 

Vájésev
Joszef és testvérei kapcsolatát erősen megterhelte mind Jákov kivételezése Rácheltől született gyermekeivel, mind pedig Joszef álmai, amelyeket fivérei nyílt hatalmi törekvésként és fennhéjázásként értelmeztek. Az itt lefordított és kommentált részlet azon a ponton kapcsolódik be a történet menetébe, amikor Joszef a kivételezést szimbolizáló, apjától kapott díszes köntösben megjelenik a pusztában nyájukat legeltető testvérei körében. Ez a szövegrészlet az egyik állandó hivatkozási alapja a bibliakritika dokumentum-hipotézisének, azaz annak a feltevésnek, hogy a Tóra eredetileg több különálló dokumentumból állt, és csak később szerkesztették egybe. Tovább

 

Vájislách
Jákov, a másodszülött, aki felborította a születési sorrendet most lehetőséget kap, hogy helyreállítsa a családi hovatartozást. Mögötte férfiak sora, akik zűrzavarból, kapcsolati gubancokból jönnek, felborított öröklési rendből, nem megélt vágyakból. Ávráhám és Jichák leszármazottja azért kap új nevet, mert megküzd önmagával, a félelmeivel, mert felelősséget vállal. Mert ez alkalommal nem fut el. Kész a konfliktus kezelésére, kész arra, hogy szembe nézzen legsötétebb félelmeivel és lelkiismeretének bugyraival. Ennek a küzdelemnek pedig az az eredménye, hogy feláll és odaáll Észáv elé, lesz, ami lesz. Tovább

 

Vájécé
Jákov álma azért is különleges, mert ez az egyetlen a Tórában szereplő álmok között, amelynek jelentésére nézve még csak utalást sem találunk a Szentírásban. A Tórában mindig ott áll a szereplők álmai mellett a megfejtésük is, éppen Jákobét kivéve. Jákov álmának megfejtéséhez csak a posztbiblikus forrásokban találunk kulcsot, a zsidó hagyomány bölcsei változatos és gyakran egymásnak ellentmondó magyarázatokkal álltak elő. Vannak olyanok köztük, akik szerint az álom elsősorban Jákov számára hordoz jelentést. Tovább

 

Toldot
A hetiszakasz felvetette morális kérdések közül talán a legsúlyosabb: igazolható-e erkölcsi szempontból a módszer, amelynek segítségével Jákov megszerezte az elsőszülöttségi jogot? A probléma ott kezdődik, hogy erkölcsi szempontból hogyan értékeljük Jákovnak az éhes és fáradt testvérével kötött alkuját az elsőszülötti jog eladásáról. Mivel a korábbi kommentár erre kitért, ezért Jákovnak a talán még súlyosabb kérdéseket felvető, későbbi viselkedését fogom tárgyalni, amikor apja vakságát kihasználva Észávnak adja ki magát, és megszerzi az elsőszülött áldását (Beresit 27:1-41). Tovább

 

Chájé Szárá
Rivká és Jichák találkozása összetett képet fest az ókori izraelita társadalom – alapvetően a férfidominanciával jellemezhető – párkapcsolatairól. A szemkontaktus az egyetlen kommunikáció köztük a – szertartás és aktív beleegyezés nélkülinek tűnő – házasság elhálása előtt. Egyes rabbinikus kommentárok szerint Rivká az első pillanattól kezdve mélyen tisztelte Jichákot, akit imádkozás közben pillantott meg (az imádkozás  kérdéshez lásd a kommentárt a 24:63-hoz). Szerintük Rivká úgy érezte, mintha „Isten angyalát” pillantotta volna, és nem leszállt, hanem a csodálattól vagy a tisztelettől leesett a tevéről (lásd a kommentárt a 24:65-höz). Azt, hogy lefátyolozta az arcát,  a szemérmesség megnyilvánulásaként értelmezi számos hagyományos magyarázat (e vers lett az askenázi „bedeken”, a menyasszony-lefátyolozási szertartás alapja). Tovább

 

Vájérá
Mind az idegenekkel könyörtelenül bánó városok elpusztításának története, mind az engedetlenül hátra néző büntetése olyan motívumok, amelyek előfordulnak más népek mitológiájában is. Az arab legendák egy észak galileai városról, a görögök a krétai Gortünáról mesélik, hogy a vendégjog megszegéséért, büntetésből pusztították el az istenek. Szodoma története a legtöbb hasonlóságot Ovidius Philemonról és Baucisról szóló történetével mutatja, amelyben az álruhás isteneket megvendégelő idős, szegény házaspárt egy hegyre menekítik, ahonnan visszanézve látják, amint falujukat elnyeli a mocsár. A visszatekintés és a feleség elvesztésének motívuma előfordul Orpheusz és Eurüdiké történetében is, ahol viszont a férj visszatekintéséért a feleség bűnhődik. Tovább

 

Lech lechá
E rövid történet alapmotívuma háromszor is előfordul Mózes első könyvében: Ábrahám először Egyiptomba, másodszor a filiszteusokhoz, és Izsák szintén a filiszteusokhoz menekül, és hazudja nővérének a feleségét. A történet apróbb részleteiben is felfedezhetünk ismétlődő motívumokat, pl. József testvérei is az éhínség elől menekülnek Egyiptomba, Ábrahám leszármazottai máskor is idegenként válnak szexuálisan kiszolgáltatottá, és mindegyikük hatalmi pozícióban levő ember áldozata lesz: egyik dédunokáját, Dinát egy uralkodó fia megerőszakolja, a másikat, Józsefet pedig Egyiptom Potifárné zaklatja, majd őt vádolja nemi erőszakkal. (A Tórában nem csak nő lehet tehát az áldozat, és a vádak is lehetnek hamisak.) Tovább

 

Noách
Bábel városának és tornyának története hasonlóságot mutat más ókori népek mítoszaival. A mezopotámiai szent városokban a lakosság büszkeségéül szolgáló nagy alapterületű és magas zikkuratokat építettek. Ezek a lépcsős templomok a földiek és az égiek kapcsolatát jelképezték. Számos kutató szerint a tórai történet az I. Nebukádnécár (i.e. 12. század) által épített é-temen-án-ki (az ég és a föld alapjának háza) nevű szentély építésére utal. Építője szándéka szerint ennek kellett volna a legmagasabb toronynak lennie egész Babilóniában, de az építkezés viszonylag gyorsan abbamaradt. Egy másik feltevés szerint az i.e. 18. századi Babilónia é-ság-ilá (a magasra emelt tetejű ház) nevű tornyára utal a történet, amelyet a hettiták romboltak le az i.e. 17. században. A babilóniai papok mítosza szerint maguk az istenek emelték e tornyot rögtön a világ teremtése után Marduk főisten tiszteletére. Tovább

 

Berésit
Amikor Isten elkezdte – A Tóra első versei értelmezhetők és ebből fakadóan fordíthatók, egy hosszú vagy több rövidebb mondatként, melyek mindegyike a teremtés egyes fázisait írja le. A jelen fordítás olyan hagyományos értelmezők, mint Rási és a modern angolszász zsidó fordítások tendenciáját követte, azaz egy hosszabb eseménysor leírásának tekinti a Tóra első mondatait. Rási megfogalmazásában: „Az ég és a föld teremtésének elején, mikor a föld még formátlan és üres volt – A Szentírás nem a teremtés eseményeinek sorrendjét akarja tanítani”.Tovább