Mozaikhub.hu 369d0c45a8941d2677e286edc2f95340fc044628fec118cb23f7615555aa52ff
hu | en

Mispátim

Smot 21. fejezet

1. És ezek azok a törvények, amelyeket helyezz eléjük: 2. Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedik évben távozzon szabadon, anélkül, hogy fizetne. 3. Ha egyedül jött, egyedül távozzon. Ha felesége van, akkor felesége is távozzon vele. 4. Ha a gazdája adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony gyermekeivel együtt legyen a gazdáé, a férfi pedig egyedül távozzon. 5. De ha a rabszolga határozottan azt mondja: „Szeretem a gazdámat, a feleségemet és a gyermekeimet, nem távozom szabadon!”, 6. akkor vigye őt gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és a gazdája fúrja át a fülét egy árral, és legyen örökre a rabszolgája. 7. Ha valaki a leányát adta el rabszolganőnek, akkor a lány ne azon a módon távozzon, ahogy a férfi rabszolgák távoznak. 8. Ha gazdája – aki magának szánta – nem találja őt megfelelőnek, meg kell, engednie, hogy kiváltsák; de egy idegennek eladni nem áll hatalmában, mivel méltánytalanul bánt vele. 9. Ha pedig fiának szánta, a szabad leányokra vonatkozó törvény szerint járjon el vele. 10. Ha más nőt is elvesz, az első felesége ételhez, ruházathoz és házasélethez fűződő jogaiból ne vegyen el. 11. Ha nem e három módon jár el vele, akkor távozzon szabadon, anélkül, hogy pénzt fizetne.

Bevezetés a rabszolgákra vonatkozó törvényekhez

Mózes 2. könyvének az itt kezdődő és a 24. fejezet 18. verséig tartó részét gyakran „A szövetség könyvé”-nek (széfer hábrit) nevezik. Az elnevezés a következő versből származik: [Mose] „Vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép füle hallatára” (Smot 24:7). Az előző hetiszakasz (Jitro) tartalmazta a Dekalógust – elterjedt nevén: a Tízparancsolatot –, a jelenlegi hetiszakasz pedig további törvényeket sorol fel, amelyeket Isten a zsidó hagyomány szerint szintén a Szináj hegyi kinyilatkoztatásnál adott Mosének.

A különféle, egymástól jelentősen különböző törvények felsorolása a rabszolgákra vonatkozó szabályokkal kezdődik, ami szokatlan az ókori Kelet törvénygyűjteményeiben. Ennek talán az a magyarázata, hogy e törvények szerves részét képezik a kivonulás nagyobb narratívájának, és a nemrég még rabszolgasorban lévő nép számára fontos lehetett a rabszolgákkal kapcsolatos emberséges viselkedési normák rögzítése, hiszen a Tóra megengedi ugyan a rabszolgatartást, de szigorúan szabályozza. Bizonyos alapvető jogok a rabszolgákat is megillették: szombaton és az ünnepeken pihenhetett, ha gazdája akár csak könnyebbnek számító testi sérülést okozott neki (pl. kitörte a fogát), akkor rögtön visszanyerte a szabadságát, és ha a rossz bánásmód miatt megszökött, akkor nem kellett visszaküldeni a gazdájához.

A „szövetség könyvének” törvénygyűjteményét gyakran szokták Hamurappi törvényeivel összehasonlítva elemezni, és ez a módszer sokat segít az egyes szabályok, így a rabszolgára vonatkozó törvény pontosabb megértésében is.

1. És ezek – A rabbinikus hagyomány szerint a felsorolás azért az „és” szóval kezdődik, hogy világos legyen, ez a Szináj hegyen kinyilatkoztatott törvények folytatása.

Törvények – A héber מִּשְׁפָּטִים (mispátim) szó előbb bírói ítéleteket jelentett, majd jelentéstartománya kibővült, a törvényekre is kiterjedt.

2. héber rabszolgát – Az itt olvasható עֶבֶד עִבְרִי (eved ivri) törvénye a rabbinikus értelmezés szerint azokra a tolvajokat vonatkozik, akik nem tudták megfizetni az általuk okozott kárt, és ezért eladták őket, hogy azt „ledolgozzák”. Ezt a feltevés sem nyelvi, sem logikai alapon nem tartják meggyőzőnek a bibliakutatók. Az egyik lehetséges feltevés szerint a Smot könyvében szereplő „héber rabszolga” olyan etnikailag Izrael népéhez kapcsolódó, de nem teljes jogú izraelita személyeket jelölt, akik idegen népek rabszolgái voltak, és tőlük vásárolták vissza őket az izraeliták.

a hetedik évben távozzon – A megvételtől számított hetedik évben, de ha az úgynevezett jovel-év beleesett a szolgaság hat évébe, akkor idő előtt szabadult.

szabadon – A héber חׇפְשִׁי chofsi szó a bibliakutatók szerint eleinte nem a mai értelemben vett szabadságot jelentette, hanem a felszabadult rabszolgák társadalmi csoportját írta le.

4. Ha a gazdája adott neki feleséget – A rabszolgáknak gyakran munkaerő-szaporítás szándékával adtak feleséget, a kapcsolatból születő gyermekek a rabszolga státuszt örökölték, és a gazda tulajdonát képezték. Az ilyen esetekben, úgy tűnik, sokszor nem alakult ki családi kötődés a felek között.

5. Szeretem a gazdámat, a feleségemet és a gyermekeimet – Időnként a rabszolga vonzónak találhatta a biztos megélhetést nyújtó helyzetét, és nincstelenként nem vágyott a szabad emberek jogaira, amelyekkel éppen vagyontalansága okán, úgyse tudott volna élni. Így, amennyiben deklarálta a lemondást e jogokról, rabszolga státuszban maradhatott. A rabbinikus értelmezés azonban a következő versben szereplő לְעֹלָם (leolám) „örökre” szót úgy értelmezi, hogy a jovel-évben az „örökös” szolgaság is véget ért.

6. vigye őt gazdája Isten elé – A szövegben szereplő Elohim (vagy elohim – mivel a héberben nincs kis és nagybetű, így az is értelmezés kérdése, hogy köznévnek, vagy Isten egyik nevének tekintjük e) szóról a mondat szerkezetéből nem állapítható meg egyértelműen, hogy egyes, vagy többesszámú alaknak kell-e tekinteni. A szó jelenthet isteneket, ebben az esetben egy ősi, premonoteista szertartás maradványáról lehet szó, amelyet a Tóra-adás után átalakítva megőriztek, és talán az ajtónál elhelyezett házi istenségekre utalhat az elohim szóval a szöveg. A rabbinikus értelmezés szerint az elohim szó ebben a kontextusban köznév, jelentése: bírák; ők Istent (Elohimot) képviselik, és előttük kell deklarálnia a rabszolgának a szabadságjogokról való lemondását.

állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához – Nem világos hogy a bíróság, a szentély vagy a gazda háztartásnak bejáratáról van-e szó. A legésszerűbbnek a gazda házának bejárata tűnik, hiszen a rabszolga ott fog maradni.

a gazdája fúrja át a fülét egy árral – Nem világos mit szimbolizál a szertartás, talán az örök szolgaságot jelző könnyebb csonkítás lehetett. A rabbinikus magyarázat (jKidusin 1:2) szerint azért éppen a fület fúrják át, mert ezzel a szervével hallotta a szolga, hogy csak az Örökkévalót szabad szolgálnia, de mégis az emberi szolgaságot választja.

7. rabszolganőnek – A héber אָמָה  (ámá) szó egy speciális női szolga státuszt jelölt. Az elszegényedett apának jogában állt leányát egy gazdagabb férfinak, vagy e férfi fiának ágyasául eladni. A kontextusból világosnak tűnik, hogy az ámá nem (csak) munkavégző rabszolga, hanem egy alacsonyabb rangú feleség lehetett. A rabbinikus magyarázat jelentősen leszűkítette az apák jogait a gyermekeik eladására és az ámá egész intézményét igyekeztek nagyon szűk keretek közé szorítani.

8. nem találja őt megfelelőnek – Szó szerint: rossznak tűnik a szemében, azaz kifogásolni valót talál benne, a gazda meggondolja magát és nem kívánja ágyasaként megtartani.

egy idegennek eladni nem áll hatalmában – A héber לְעַם נׇכְרִי (leám nochri) a mai értelmében idegen népet jelent, ám számos bibliakutató úgy véli, hogy ez a vers az ám szó eredeti, rokonságot, kibővített családot jelentő értelmében használja. Ha így van, akkor e vers szerint a gazdának nem állt jogában a családon kívüli személynek átengedni az ámát.

mivel méltánytalanul bánt vele – Más fordítás szerint: „hűtlenül bánt vele”, azaz az eredeti szerződést nem tartotta be. (A hűtlenség nem a szexuális, hanem jogi értelmében szerepel.)

9. a szabad leányokra vonatkozó törvény szerint járjon el vele – Ugyanolyan házassági szabályok vonatkozzanak rá, mint a szabad státuszú lányokra.

10. az első felesége ételhez, ruházathoz és házasélethez fűződő jogaiból ne vegyen el – Míg a feleség első két jogát jelző héber szavakból שְׁאֵרָהּ כְּסוּתָהּ (seerá, keszutá) viszonylag egyértelműen levezethető a „táplálék” és az „öltözet” jelentés, addig a harmadik szó עֹנָתָהּ (onátá) jelentése korántsem egyértelmű. A fordítás a legelterjedtebb rabbinikus értelmezést követi, noha annak filológiai alátámasztása igen gyenge, és ha ez valóban a házastársi jogokat jelenti, akkor ez lenne az egyetlen ismert eset, amikor az ókori Keleten törvényerőre emelik egy nő kielégítő nemi kapcsolathoz  fűződő jogát. A klasszikus zsidó kommentátorok egy része szerint az onátá kifejezés a máon szóből származik, és lakóhelyet jelent, míg egyes kutatók szerint kozmetikai szerekre vonatkozik a szó, de ez az értelmezés sem bizonyított filológiailag.

11. Ha nem e három módon jár el vele – Érthető úgy is, hogy az előző mondatban felsorolt három alapjog megsértése esetén az ámá szabadon távozhat, de úgy is értelmezhető, hogy ha nem a felsorolt három módon jár el vele, azaz nem veszi feleségül, nem adja a fiához, vagy nem hagyja, hogy kiváltsák, akkor az ámá visszanyeri szabadságát.

_______________________________________________________________________________________________________________________

KOMMENTÁROK

Radvánszki Péter rabbi 

A Mispátim hetiszakasz olvasásakor felvetődhet  bennünk az a kérdés, hogy milyen szemszögből olvassuk a Tórát? Hiszen a modern olvasót elborzaszthatja, hogy a Smot 21. fejezete a rabszolgaság törvényeivel kezdődik. A nép éppen elhagyta a rabszolgaság házát, épp, hogy megkapta a Tízparancsolatot, máris a saját rabszolgatartásával foglalkozik?

A 21. századból nézve a kényszermunka, robotmunka, rabszolgamunka: az emberiség történelmének szégyene. Ugyanakkor nem történelmi a probléma: ma is 21 és 70 millió közöttire becsülik a szolgasorban élő emberek számát.

A történelmi nézőpont megengedi, hogy a korszak társadalmi kontextusában olvassuk a szöveget, tehát relativizálva a kérdés súlyosságát: pl. azt mondván, hogy „a zsidó rabszolgatörvények valószínűleg sokkal humánusabbak voltak a környező népek törvényeinél.” Azonban ugyanezzel a látásmód lényegtelenné is változtathatja a szöveget, hiszen muzeális darabbá degradálja az üzenetét.

A második bekezdés azt tárgyalja, hogyan adja el valaki a lányát rabszolgának.  A hagyományos irodalom kiemeli, hogy pubertás előtti korra vonatkozik a szöveg. Érdemes kiemelni, hogy itt a törvény a lányszolga védelméről szól. A Talmud ebből a szövegből vezeti le a férjnek a feleségével szembeni kötelességeit. Hiszen, ha egy rabszolgának járnak ezek a jogok, akkor egy szabadon házasodónak különösképpen... Egyértelmű azonban, hogy a kiskorú nő adás-vétele, kényszerházassága (és az evvel szükségszerűen járó szexuális erőszak) felkavaró lehet annak, aki mai etikai mércével olvassa a szöveget. A zsidóságnak hatalmas irodalma van a kényszerházasságból eredő konfliktusokból (kezdve Ábrahám és Jákob feleségeinek szolgálólányaitól, egészen Sólem Áléchem Tevjééig).

Egy mai Biblia-tanár számára az egyik legnagyobb kihívás az az eltávolító érzelmi hullám, amit a szöveg alapbeállítása gerjeszt. Mit mondhatunk a tanulónak? Kit érdekel ma a rabszolgaság törvényeinek, vagy egy kiskorú lány kényszerházassának anakronisztikus megvédése? Milyen morális nézőpontból védhetőek ezek a kérdések?

Kérdezem ezt egy olyan korszakban, ahol a házasságon belüli erőszak, és a hétköznapi zaklatások egyre nyíltabban napirendre kerülnek a politikában és a közéletben, bármennyire is elfogadottak még több társadalomban.

Amikor ezeket a sorokat írom, épp egy hét telt el azután, hogy egy izraeli lányt megöltek és megerőszakoltak Melbourne-ben. A gyilkost elfogták, állítólag napokkal a gyilkosság előtt posztolta, hogy az „ördöggel harcol”. Ha ez igaz, akkor veszített a harcban, ami természetesen nem menti őt fel semmilyen felelősség alól. Azt érzem, hogy a férfi társadalom máig egy démonnal küzd, az (általa elképzelt) női szexualitás démonával. Ahelyett, hogy ezt a harcot belső ügyének tekintené, még sokszor a nőket teszik felelőssé a nemek háborújának tényéért. Ha továbbra is a nők lesznek az áldozatai ennek küzdelemnek, akkor a démon győzött. Ha nem, akkor emberi mivoltunk talán fennmarad.

Mintha maga a Tóra figyelmeztetne arra minket, milyen könnyen lesz rabszolgából rabszolgatartó, elnyomottból elnyomó. Ne mai fejjel olvassuk a Tórát, hanem legyünk megértőek a hagyománnyal, igyekezzünk átlépni abba a kronológia feletti térbe, amelyben a Talmud rabbijai is alkottak. Így esélyt adunk arra, hogy megnyílik számunkra a szöveg mélyebb üzenete.

 

Barna Lili jogász, a Szarvasi Tábor és a Haver Alapítvány önkéntese

Az ember szabadsága és a modernkori rabszolgaság

A hetiszakaszban megjelenik az emberek közötti kapcsolatok szabályozásának igénye, és a rabszolgaságra vonatkozó törvények is ebben a szakaszban kapnak helyt. Már ekkor felismerték, hogy az emberek közti egyenlőtlenség és hierarchikus viszony külső regulációt, ha tetszik, megerősítést és legitimációt kíván. Mind a mai napig elmondható, hogy a jog nehéz helyzetben van, amikor az embert, az emberi szabadságot igyekszik szabályozni, ám éppen ennek a látszólagos disszonanciának a jelenléte adja a terület szépségét.

Napjainkban az a tézis, hogy minden ember egyenlő a törvény előtt, legalább annyira evidencia, mint az emberi test forgalomképtelensége, az emberi méltóság sérthetetlensége és a gyermekek érdekének kiemelkedő jelentősége. A modern demokratikus jogállamokban a rabszolgaság a joggal ellentétes gyakorlatnak tekintendő a 19. század második felétől. Ezért könnyedén historizálóan tekinthetünk erre a szövegre, kényelmes erkölcsi fölénnyel tekinthetünk a szabályozás tartalmára és tárgyára.

Azonban jelenleg is közel 40 millió ember él bizonyos értelemben rabszolgaként világszerte, még akkor is, ha a nemzetközi jogban nem sikerült konszenzusra jutni a rabszolgaság modern kori jelentését illetően.

1863-ban lépett hatályba Abraham Lincoln amerikai elnök rabszolgákat emancipáló kiáltványa, amelyben elismerték, hogy a rabszolgatartás alapvető igazságtalanság, kegyetlenség és embertelenség. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5. cikke lefekteti, hogy senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani. Ezért a közhiedelem szerint a rabszolgaság a régmúlt problémája. Valójában, ha modern kori rabszolgaságnak tekintjük a tényleges rabszolgaság mellett az emberkereskedelem, a kényszermunka, a kényszerházasság áldozatait is, akkor évente több mint 40 millió áldozatról beszélhetünk. Világviszonylatban minden 5 lányból 1 a tizennyolcadik születésnapja előtt házasodik (Nigerben ez a lányok 75%, Bangladesben 66%, Guineában 63% százalékára igaz). Őket megfosztják ezzel a tanulási lehetőségeiktől, gyermekkoruktól, az egészségüktől és a hosszú távú kilátásaiktól, reményeiktől. A probléma nem csak a harmadik világot érinti, egyes számítások szerint Magyarországon körülbelül 35 ezer ember él modern kori rabszolgaként.

A rabszolgaság modern formája minden államban jelen van, és mindannyiunkat körülvesz - így mindannyiunk közös felelőssége. Ha a rabszolgaság mikéntje és miértje talán át is alakult némiképp az évszázadok, évezredek alatt, érdekes, hogy vajon maga az ember, a szabályozás tárgya képes lesz-e valaha átalakulni.

0%

Köszönjük, hogy feliratkoztál. Kérjük, kövesd az e-mail címedre elküldött linket a feliratkozás megerősítéséhez.

Error signing you up, please check the fields for problems.