Mozaikhub.hu 369d0c45a8941d2677e286edc2f95340fc044628fec118cb23f7615555aa52ff
hu | en

Dés Júlia

desjulcsi2.jpg

Hogyan mutatnád be magadat?

Amikor Haver foglalkozást tartok és az identitásom aktuálisan legfontosabb elemeit kell bemutatnom azt szoktam mondani, hogy magyar zsidó vagyok, anya és szociológus. Jelenleg a Haver és a család minden percemet kitölti, de próbálok időt szakítani még azokra a dolgokra, amiket szeretek: Jó filmekre, könyvekre, a világmegváltó beszélgetésekre egy pohár bor mellett. Csapatjátékos vagyok, közösségi lény.


Mit jelent számodra a zsidó identitás, és milyen szerepet játszik az életedben a zsidó közösségben való részvétel?

Zsidónak születtem, mindkét nagymamám és az egyik nagypapám is zsidó származású. A Lauderbe jártam 12 évig. Otthon sosem beszéltünk a zsidóságunkról, ez egy olyan dolog volt, ami – bár, most már látom, hogy sok mindent meghatározott abban, ahogy gyerekoromban éltünk –, nem volt téma, persze tabu sem. Tény volt. A Lauderben töltött évek miatt a barátaim nagy része is zsidó származású, de velük sem volt téma a zsidóság. Az egyik nagymamám sokat mesélt arról, hogyan bujkált és hogyan élte túl a holokausztot, ez volt a személyes (és nem iskolai) kapcsolódásom a zsidóságomhoz, éppen ezért sokáig úgy éreztem, hogy én csak akkor vagyok zsidó, amikor antiszemitizmussal találkozom. Ez azóta megváltozott, főleg mióta a Havert vezetem, ami elég erős hatással van formálódó zsidó identitásomra. Furcsán hangzik, de most épp nem tudnám egzakt formában megfogalmazni, mit jelent számomra a zsidó identitásom, hisz épp alakulóban és egyre inkább úgy érzem, „erősödőben” van. Azt biztosan tudom, hogy a kislányom számára szeretném minél szélesebb tárházát felmutatni annak, hogy mit jelenthet ma zsidónak lenni, aztán majd ő eldönti, hogy melyik utat választja.


Mik a magyarországi zsidó közösség legnagyobb kihívásai ma?

Nehéz kérdés. Egy éve vagyok viszonylag aktív a zsidó közösségben. Rengeteg új embert ismertem meg az utóbbi időben és legtöbbjüknek hálás vagyok, sokat segítenek nekem. Viszont érdekes, hogy sok mindenkivel, aki tudom, hogy aktívan alakítja a zsidó közösség egy részének életét nem sikerült egy éve alatt kapcsolatot teremtenem. Talán ez egy probléma, a szegmentáltság, hogy a közösségen belül sokaknak nincs kapcsolatuk egymással, vagy ami még rosszabb még riválisnak is látják egymást a szűkös erőforrásokért folytatott küzdelemben. A másik annak a kérdése, hogy ki képvisel engem, ki képviseli ma a zsidó közösséget, és ha van ilyen szervezet, ő tényleg legitim képviselő-e.
 

Milyen zsidó közösséget szeretnél látni 18 év múlva? Szerinted milyen lépésekre lenne szükség, hogy ez a jövőkép megvalósuljon?

Minél sokszínűbbet, de úgy, hogy a különböző irányzatok és szemléletek képviselői kapcsolatban vannak egymással, és ha úgy alakul segítik is egymást. Az is jó lenne, ha születne egy legitim érdekképviselete a zsidóságnak, ahol megjelennek a legfontosabb irányzatok (nem csupán vallási irányzatokra gondolok) képviselőinek véleményei. Bizonyos ügyekben a közösségnek egységet kéne mutatnia, de ahhoz, hogy kifelé egységesnek tudjunk tűnni, először egymás között kéne rendezni közös ügyeinket.
 

Mit gondolsz zsidók és nem zsidók együttéléséről Magyarországon? Szerinted mennyire sikeres a párbeszéd zsidók és nem zsidók között?

Szerintem gyakorlatilag nincsen párbeszéd.  Nem nevezném párbeszédnek, amikor a Szabadság téri emlékművet a zsidó közösség nagy részének tiltakozása ellenére felállítják, majd amikor ott nemtetszésüket fejezik ki „bácsik” meg „nénik”, rendőrsorfal veszik őket körül. Ez nem párbeszéd. Zsidók és nem zsidók úgy élnek együtt Magyarországon, hogy nem beszélünk róla, hogy együtt élünk. Az osztálytermekben is ezt tapasztaljuk, a teljes tudatlanságot és a téves ismereteket, és a legjellemzőbb sztereotípiák megjelenését. Ez is azt igazolja számomra, hogy párbeszédnek nyoma sincs, maximum bizonyos zsidó vezetők és az ország vezetői között kötött érdekszövetségek léteznek.
 

Mik a magyar társadalom legnagyobb kihívásai ma?

Akárhova nézek, csak kihívásokat látok. Úgy gondolom, hogy a magyar társadalom borzasztató apátiában van, így a kihívásokra való össztársadalmi reakció egyelőre reménytelen. Évek óta folyik a demokratikus intézményrendszer leépítése, mostanra már azt gondolom, hogy sokkal jobban hasonlít a rendszer és benne élők viselkedése egy puha diktatúrára, mint demokráciára. Az emberek közötti egyenlőtlenségek egyre csak nőnek, egyre több a szegény ember és egy nagyon szűk új gazdag réteg is kialakult, a kettő között egyre kevesebben vannak. Magyarországon körülbelül kétszázezer gyermek éhezik naponta és mindeközben a társadalom nagy része – bedőlve a propagandának – azzal van elfoglalva, hogy épp kit kell és lehet gyűlölni, kitől lehet félni, mert másban hisz, máshonnan jött, más a bőrszíne vagy csak egyszerűen mást gondol a világról, mint ő. Ha ebben a szellemben mennek tovább a dolgok, egyre rosszabb lesz itt élni. Mindennek ellenére én nem akarok elmenni, ide kötnek a gyökereim, amik nagyon fontosak nekem. Remélem tudunk maradni.


E kihívások megoldásában véleményed szerint mi az egyének, valamint a zsidó és nem zsidó közösség(ek) szerepe? 

A megoldásban óriási szerepe van az egyéneknek, a zsidó és nem zsidó közösségeknek egyaránt. Akkor tudunk változtatni, ha elhisszük, hogy rajtunk is múlik, sőt, főleg rajtunk múlik, hogy mi vesz körül bennünket. A közösségeknek talán az lehetne a dolga, hogy felhívják a közösséget alkotó egyének figyelmét, erősítsék bennük azt, hogy számítanak, hogy tudnak változtatni. Persze legelőször addig a gondolatig kéne eljutni, hogy akarunk változtatni.


Mit jelent számodra Izrael, és hogy tekintesz Izraelre? 

Nem voltam még Izraelben. Nagyon szeretnék a közeljövőben eljutni oda. Már csak azért is, mert nem csak a média közvetít nagyon ellentmondásos képet róla, hanem a hozzám közel álló, „Izraelben jártas” emberek véleménye is sokféle az országról.


Milyen ügyekért állsz ki, és melyeket támogatsz a közösségen belül és azon kívül? 

Számomra a Haver is egy ügy, pont ezért szeretem csinálni.  Minden olyan kezdeményezést fontosnak tartok, amely a kirekesztett, elnyomott, hátrányos helyzetű csoportok érdekeit képviseli, vagy valamilyen formában nekik segít. Magyarországon egyre többen vannak, és egyre nagyobbak azok a csoportok, amelyeket a fentiek érintenek. Több helyen is önkénteskedtem és – bár most épp nem sok időm van vele foglalkozni –, a doktori témám a hátrányos helyzetű és cigány gyerekek oktatási esélyegyenlőségének kérdésével foglalkozik. Notórius tüntetésre járó vagyok, hiszek benne, hogy ki kell állnunk azokért az ügyekért, amelyek fontosak nekünk. Mostanában egyre több ok van a tüntetésre, de valahogy tüntetés meg egyre kevesebb.


Dés Júlia a Haver Alapítvány ügyvezető igazgatója

0%

Köszönjük, hogy feliratkoztál. Kérjük, kövesd az e-mail címedre elküldött linket a feliratkozás megerősítéséhez.

Error signing you up, please check the fields for problems.